Az utazókra leselkedő egészségügyi veszélyek számtalan egyéni és általá­nos tényezőtől függenek, de alapvetően az utazás jellege, a kint tartózkodás hossza és az utazó általános egészségi állapota határozzák meg a rizikót. Általánosságban 6–8 héttel az utazás megkezdése előtt érdemes oltási tanácsadót vagy trópusi betegségekkel foglalkozó szakembert felkeresni a megfelelő oltások beadatása és a gyógyszeres kemoprofilaxis megbeszé­lése érdekében. A trópusi utazás előtti tanácsadás kiterjed a biztonságos étel- és italfogyasztásra, a balesetek és a napégés megakadályozására, a rovarcsípések elleni intézkedésekre.

A cikk alapellátó orvosoknak foglalja össze a felnőttkorban ajánlott védő­oltásokat. Az oltási ajánlásokhoz megfogalmazott szempontok – életkor, aktuális immunállapot, élethelyzet, a védőoltással elérendő cél – mellett kitér az olthatóság megítélésének fontosságára is. 

A rizikóbetegséggel élő, immunológiailag sérült betegek fertőzései gya­koribbak és súlyosabb formában zajlanak. Az alapbetegség ellen alkalma­zott kezelés e nemkívánatos velejárójának kivédésére egyik fő eszközünk a vakcináció. Elkerülni a veszélyest, megelőzni a megelőzhetőt – az immu­nizációnak ez a lényege. 

A fertőzések elleni küzdelemben a vé­dőoltásoknak egyre jelentősebb szerepük van. A feketehimlő eradikációja sikertörténet, és ennek jelentőségét nap­jainkra már senki sem vitatja. Az Egész­ségügyi Világszervezet a járványos gyer­mekbénulás eradikációján túl a B vírus okozta hepatitisz eradikációját is célul tűzte ki. A fertőző betegségek azonban nem tűnnek el. Az elmúlt években az Ebo­la-vírus és a Zika-vírus okozta járványok kapták a legtöbb figyelmet, és máris meg­fogalmazódott az igény a védőoltásokkal történő megelőzésre.

A szplenektómián átesett betegek egész életükön át fokozottan ki vannak téve a fulmináns fertőzések és a szepszis veszélyének. A posztszplenektómiás szepszis három legfontosabb kórokozója a Streptococcus pneumoniae, a Neisseria meningitidis és a Haemophilus influenzae. Mindhárom ellen rendelkezünk oltóanyaggal, alkalmazásuk szplenektómiával összefüggő javallatait a cikk részletesen taglalja. Kiemelik a szerzők a lép nélkül élők átfogó felvilágosításának, készenléti antibiotikummal és sürgősségi betegigazolvánnyal való ellátásának szerepét a bakteriális fertőzések antibiotikumkezelésének mielőbbi megkezdésében.

A posztexpozíciós profilaxis (PEP) csökkenti a megbetegedés és a másodlagos ter­jedés kockázatát sokféle mikrobiális patogénnel történt expozíció után. A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) és az Advisory Committee on Immunization Practices (ACIP) irányelveket tett közzé a PEP helyes alkalmazásáról a vérrel terjedő patogénekre, a levegőn át, cseppfertőzéssel vagy közvetlen kontaktussal terjedő mikroorganizmusokra és a traumás sérüléseket követő fertőzésekre vonat­kozóan. A cikk áttekinti az irányelveket és alkalmazásuk gyakorlati szempontjait.

Az élő kórokozót nem tartalmazó oltóanyagok nem jelentenek különösebb kockázatot az immunhiányos, illetve immunszupprimált betegek számára; ezek az oltások az oltási naptár szerint alkalmazandók. Az immunválasz azonban csökkenhet, ezért azt a specifikus ellenanyag titerének meghatározásával tanácsos ellenőrizni.